A szkizofrénia, magyar nevén tudathasadásos elmebetegség sokak érdeklődését felkelti. Lehet ez részben azért, mert egy olyan kórképről beszélünk, amiről – mint már említettük – nem feltétlenül tudunk sokat, és lehet azért is, mert már találkoztunk olyan emberekkel, akik produkáltak a szkizofrén betegekre jellemző, a többség számára ijesztő tüneteket.
Már az elején érdemes leszögezni, hogy a tudathasadás nem egyenlő a többszörös személyiséggel! Gyakori tévhit ugyanis, hogy a szkizofrén beteg úgymond "több tudatra" hasad, és így több személyiség lakik benne. Szkizofrén betegeknél a hasadás nem a személyiségben következik be; a valós és vélt események felismerésében van a hiba.
Jelen cikkünkben igyekszünk megismertetni olvasóinkat a szkizofrénia kialakulásának körülményeivel, lefolyásával, tüneteivel és a lehetséges kezelési módszerekkel is.
Pszichotikus jelzőt használunk arra az állapotra, amikor az egyén valósággal való kapcsolata fellazul, illetve megszakad. Pszichózis számos pszichiátriai zavar esetén előfordulhat. Legismertebb a szkizofrénia, amelyben jellegzetes hasadtság keletkezik a gondolkodás, az érzelmek, a viselkedés és a valóságos, a hétköznapi és az elfogadott dolgok, állapotok között. Pszichotikus állapot ritkább esetben depresszióban, gyakrabban bipoláris hangulatzavarban és demenciában szenvedőknél is jelentkezhet. Nagyon gyakori jelenségnek számít elvonási tünetek előrehaladott stádiumában, például alkoholmegvonás esetén.
A pszichotikus zavarok kóreredete nagyon változatos lehet, ezt biológiai, pszichológiai és szociális tényezők is befolyásolhatják. A klinikai tapasztalatok és a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a szkizofrénia súlyos mentális betegség, ami több év, esetleg évtized alatt alakul ki. A szkizofrénia kialakulásának alapja egyfajta idegrendszeri fejlődési zavar, ami genetikailag meghatározott.
A biológiai tényezők közé tartozik a genetikailag meghatározott, idegrendszeri érzékenység, de a mérgeket és a különféle vegyszereket is ide sorolhatjuk, köztük olyanokat, mint a széndioxid, a szénmonoxid, az alkohol vagy a pszichoaktív szerek. A fizikai sérüléseket, feji traumákat, perinatális sérüléseket is ebben a kategóriában említhetjük meg.
A betegség tüneteit több csoportra lehet felosztani. Az egyik kategóriában megtaláljuk például a téveszméket (paranoid, üldöztetéses, grandomán, erotomán mérgezéses), a zavartságot és a szétesett viselkedést (ezeket nevezzük pozitív tüneteknek), a másik kategóriában a szorongásos, depressziós (negatív) tüneteket. Több korosztályt is érinthet a betegség, egyeseknél már a kamaszkor elején megfigyelhetők nem specifikus elváltozások, másoknál csak később, 17-25 éves kortól jelentkeznek az egyértelmű tünetek.
Fontos leszögezni, hogy az idegrendszeri érzékenységből folyamatosan, évek alatt alakul ki maga a betegség, tehát érdemes odafigyelnünk gyermekünk viselkedésére, a környezetére adott reakcióira már a legkorábbi éveiben is, hogy esetlegesen elejét vehessük a komolyabb problémáknak.
Azok a betegek, akiknél már megjelentek pszihotikus zavarok, nem igazán fognak maguktól elmenni vizsgálatokra, nem fognak csak úgy betoppanni egy szakorvosi rendelő ajtaján. Ezeket az embereket nehéz meggyőzni arról, hogy ez jó nekik, hiszen tévképzeteik miatt azt fogják gondolni, hogy összeesküvés áldozatai. Még saját családjukról is azt feltételezhetik, hogy egy kívülről irányító erő parancsára akarják őket orvoshoz vinni.
A beteg hiheti azt, hogy ha teát kap, meg akarják mérgezni, hogy azért vannak kábelek a ház körül, hogy őt lehallgassák és megfigyeljék. Ennek az oka az, hogy sérül az a képesség, amely a valóság felismeréséért felel és amely segítségével önmagunkat és viselkedésünket társas helyzetekben el tudjuk helyezni. A beteg egyén nem képes felfogni, megérteni vagy elfogadni a külvilágban észlelt események közötti valós összefüggéseket, nem tudja megkülönböztetni a valós észlelést a hallucinációktól.
Minden ilyen esetben szakember segítségét kell kérni. Ha a beteg már önmagára vagy saját családjára is veszélyt jelentene, ki lehet hívni a mentőket, akik elszállítják őt a kórházba. Gyógyszeres kezelésre az akut tünetek elmúlnak, a beteg nyugodtabb lesz, be is láthatja tévképzeteit, valamint együttműködővé válhat, ezáltal betarthatja a kezelést.
Ha a beteg pszichotikus állapota (gyanakvó, interpretatív, tévképzetei vannak, hallucinációktól szenved, stb.) gyógyszeres kezelés ellenére hat hónapnál tovább áll fenn, vagy fél éven túl jelentkező visszaesések mutatkoznak – ami azért is lehet, mert a beteg tudatállapota miatt elhagyja a gyógyszereket -, akkor már szkizofréniáról beszélhetünk.
Érdemes tudni, hogy kezelések mellett ezek az emberek a társadalomba visszailleszthetőek, aktívan tölthetik a hétköznapokat akár munkával, akár családi körben. Szakrendelőkben, kórházakban (állami- és magán intézményekben egyaránt) megfelelő gyógyszeres kezelés biztosítható, amely mind a pozitiv, mind a negativ tünetek mennyiségét és intenzitását csökkenti.
Azoknak a betegeknek, akiknek teher a mindennapos gyógyszeres kezelés, tehát fennáll az együttműködés csökkenésének az esélye, biztosítható injektábilis adagolás is, amely kéthetente, havonta vagy háromhavonta adható. A szkizofrénia napjainkban sajnos nem gyógyítható betgség, de megfelelő kezelések mellett, orvosi segítséget kérve kordában tartható. Ezért is fontos, hogy ne zárkózzunk el a problémával a közösség elől!
A szkizofrénia egyik legsúlyosabb komplikációja az öngyilkosság, ennek kockázata megfelelő gyógyszeres kezeléssel és utánkövetéssel nagymértékben csökkenthető.
A Korall Klinikán most már biztosítóházas szerződéssel és családorvosi küldőpapírral is be lehet jelentkezni pszichiátriai vizsgálatra, és támogatott gyógyszerek (kompenzált receptek) felírására is van lehetőség.
Ha szakemberhez fordulunk, ha nem félünk segítséget kérni, akkor jó eséllyel hosszabb, könnyebb élethez segíthetjük hozzá szeretteinket. Dr. Suvanjeiev Róbert, a Korall Klinika pszichiáter szakorvosa több időpontban is elérhető, konzultációért ne habozzanak felkeresni!